Megszületett Mirácska! Egy büszke apuka kis története.

Bizony, megszületett akire már olyan régóta, kilenc hónapja vártunk. Megszületett a kis csöppség, a mi kicsi lányunk. Akinek eddig minden mozdulatát figyeltem a pocakon keresztül, akinek mesét olvastam, akivel beszélgettem, és akinek az anyukája mellett, szintén minden este jóéjt puszit adtam. Majd hozzáfüztem: Jó éjszakát Mirácska, álmodj nagyon szépeket, és ne kínozd anyát!! NE KÍNOZD ANYÁT! Mert anya nagyon erős, rengeteget kibír. Még egy tizenhárom órás vajúdást is, aminek a happy endje egy kis levezető császármetszés, a toporgó, és erőteljesen fülelő apukával az ajtó mögött. 

Az elmúlt hónapokban, napokban, elég sokat gondolkodtam azon, vajon milyen érzés lesz, mikor először a kezembe adják a kisbabámat. Ahogy a műtőajtó előtt toporogtam, és meghallottam amikor felsír, már az nem minden napi érzés volt. Majd kijött a nővér, és bemutatta őt nekem. Majd feltettem egy kérdést: És a párom jól van? Igen jól. - Meg is érkezett a megnyugtató válasz. Majd eljött a nagy pillanat. Az a pillanat, amire már hónapok óta kíváncsi voltam. Milyen, mikor először kezedbe adják a kisbabádat. Leírnám, de leírhatatlan. Megáll az idő, és megszűnik a külvilág. Csak nézem. Milyen szép. Az én kislányom. A büszkeségem, a szemem fénye, ő és az édesanyja. Aki sajnos még mindig a műtőben feküdt, mikor én már a babával lehettem. 

Azon a napon, 2013 június 14.-én, megszületett Mirácska. Anya, és Apa szeme fénye.